• A Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, amikor mi megérkeztünk a Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal.
• Az Ómagyar Mária-siralom szövegét a napjainkban is érjük, hiszen szókincsét mind a mai napig használjuk. Shakespeare drámáit a művelt angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az elmúlt 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát és szókincsét. Nem volt hajlandó a magyar az anyanyelvét engedni, hogy belesimuljon, beleolvadjon a nagy nyelvi forgatagba!
„Jó magyarnak lenni igen nehéz, de nem lehetetlen!' (Széchenyi István)
• A világ második alkotmánya a miénk magyaroké. Az első az izlandi 720-ból, a második pedig Szent István király intelmei Imre herceghez.
• A Honfoglalás idején, mi magyarok csodálatos növény és állatvilággal rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belső-ázsiai térségből (MAGNA HUNGARIÁ-ból).
• A hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3.000 éve. Mégis őket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának a Tulipa Hungarikának géncentruma a Kárpát-medencében van.
• Az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk meg a világnak ezen a részén. Mára, már Európa elfelejtette ezt a tudást és jórészt ennek köszönhető, hogy termőföldjeik tönkrementek, elhasználódtak.
• Valószínű, hogy azért nem járnak tógában ma Európában az emberek, mert mi behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán). Amíg Európa saruba, csizmába, bocskorba járt, addig mi magyarok behoztuk a háromnegyedes sarkos cipőt. Sőt még az alsó fehérnemű is általunk kerül a világnak erre a részére. Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha valaki igazán korhűen akar a skót népviseletbe felöltözni, akkor nem vesz alsónadrágot a kockás szoknya alá.
• Európa nem ismerte a magyarok bejövetele előtt a hús megfőzésének módját. Nem ismerték a villát és a kanalat. Kézzel és késsel ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fűszerezési technikánkat, a darabolást, a fűszerekkel való összefőzést. Az édes, sós, savanyú, keserű ízek mellé mi hoztuk az erős ízt ételeinkben, amelyet ma is megtalálunk a magyar gasztronómiánkban.
• A Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200.000 magyar népdalt, amelyből 100.000, már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós Németország összesen 6.000 népdalt tudtak összegyűjteni.
• A magyar mesevilág páratlan az egész világon. Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvőt, hétfejű sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.
Ezek persze csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem hiába íródtak le. Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy magyarnak lenni nem szégyen!
