Máriapócs a hírnevét a görögkatolikus kegytemplomnak köszönheti. Máriapócs Magyarország egyik legismertebb búcsújáróhelye. A kegyhelyet kisebb-nagyobb csoportokban az egész év folyamán látogatják, nagy búcsúja azonban háromszor szokott lenni: július 20-án, azaz Szent Illés napján, augusztus 15-én, azaz Nagyboldogasszony napján és végül szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján.
A település Szabolcs–Szatmár–Bereg megye déli részén, Budapesttől 280 km-re, Nyíregyházától 30 km-re található.
1696-ban vált ismertté a könnyező Szűz Mária révén, amikor egy liturgia alatt a pici pócsi fatemplomban a hívek arra figyeltek fel, hogy könnyezik a Szűzanya képe.
A kép története:
1676-ban Csigri László pócsi bíró fogadalomból a török rabságából történt szabadulásának emlékére egy Szűz Mária kegyképet készíttetett. A képet Papp Dániel helyi görögkatolikus lelkész öccse, Papp István festette 6 magyar forintért. Mivel Csigri nem tudta kifizetni, végül Hurta Lőrinc vette meg és ő is adományozta a helyi görögkatolikus közösségnek, akik a templomukban helyezték el.
1696. november 4-én liturgiavégzés közben úgy vették észre, mintha a kegyképen Mária szeméből könnyek folynának. Az esemény két hétig tartott folyamatosan, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig, miközben gyorsan híre ment szerte az országban. I. Lipót király neje ekkor Bécsbe vitette a képet, hogy maga is láthassa. Az utaztatás közben Bárcán, Kassa közelében három másolatot is készítettek róla. Ezek egyike a kassai Jézus-társasági templomba került; a másik a Sáros megyei kisfalusi kápolnába; a harmadik pedig visszakerült Pócsra, míg az eredeti Bécsben maradt (ma is ott van).
1715. augusztus 1-jén, 2-án és 5-én a pócsi másolat is könnyezett, amivel az eset kivizsgálására felállt bizottság megállapította, hogy Szűz Mária csodás könnyei másodszor is megszentelt hellyé tették a templomot.
1905-ben újra könnyezett ez a kép.
A látogatók nagy száma ekkor szükségessé tette egy nagyobb templom megépítését (igaz erre már korábban megkezdődött a gyűjtés). A templom építését Bizánczy Gennadius György, a bazilita szerzetesek fő elöljárója saját megtakarított pénzéből kezdte meg, majd Oslanszky Mihály Mánuel folytatta, aki egy kolostort is terveztetett hozzá.
1943-ban kezdték meg a pécsi ferencesek az új kegyoltár kialakítását. A kegykép eredetileg az ikonosztáz királyi ajtaja fölött állt, ahol a nagy tömeg miatt igen nehéz feladat volt megközelíteni. Az északi mellékhajóban lévő mellékoltárt alakították át úgy, hogy a kegykép, amely erre az oltárra került, a falba vágott két új ajtón kívülről, a templomudvarról is megközelíthető legyen.
Ekkor egyúttal belső kifestését két festőművész, Boksay József és Petrasovszky Emmánuel végezte el. A templom teljes, külső-belső felújítása után a megáldásra és a kegykép áthelyezésére 1946. szeptember 8-án, az első könnyezés 250. évfordulóján került sor negyedmilliónyi zarándok jelenlétében. Két év múlva XII. Pius pápa a máriapócsi kegytemplomot „basilica minor” rangra emelte.
A templom történelmének egyik kiemelkedő pillanata volt, amikor II. János Pál pápa magyarországi látogatása során, 1991. augusztus 18-án bizánci szertartású Szent Liturgiát végzett magyar nyelven a kegykép előtt. Ennek emlékére készítették el a bazilika új bronzkapuját.
