Ha valaki kinn a természetben hatalmas kakukkfű mezőre talál, vegye le a cipőjét, mint Mózes tette sarujával az égő csipkebokor láttán, hiszen szent az a hely, melyen áll. Az a terület ugyanis ősgyep, garantáltan nem szántották, nem bolygatták évszázadok óta, csupán kaszálással és/vagy legeltetéssel tartották karban, megmaradt ősi tisztaságában.
A vadkakukkfű, mely több fajt is magában foglal, rendkívül lassú fejlődésű-növekedésű, fásodó szárú törpecserje. Kis foltocskája évtizedek alatt terjed csak el, egy több száz négyzetméteres mező pedig csak évszázadok alatt, hiszen nem tűri a bolygatást, pláne a föld feltörését. Magyar neve azt sugallja, hogy a kakukk megérkezése és megszólalása idején virágzik /április/, valójában csak jóval később, a kakukk költése idején, azaz május-júliusban.
Sok gyógynövényes könyv nem is említi a gyengébben ható vadkakukkfüvet. Sokkal elterjedtebb a nagyban termesztett, jóval erőteljesebb és megbízhatóbb hatású kerti kakukkfű /Thymus vulgaris/ drogja. Jó, ha tudjuk, hogy ha magunk gyűjtötte vadkakukkfüvet alkalmazunk, abból háromszoros mennyiséget célszerű a teába tennünk.
A kerti kakukkfű adagja: egy kávéskanálnyi drog elég egy csésze vízhez, forrázatot készítünk. Napi két csészényi teát igyunk. Fontos, hogy kanalanként, kortyonként alkalmazzuk, mert kevésbé hat, ha egyszerre felhajtjuk!
Alkoholos kivonatai és speciális készítményei hatékonyabbak a teánál, hiszen azokban több hatóanyag oldódik ki, ezeket a tájékoztató szerint kell adagolni.
Ellenjavallt a teája terhesség és szoptatás idején, valamint kisgyermekkorban, valamint óvatosságból, mivel timol tartalma fokozhatja a pajzsmirigy működését, huzamosan ne alkalmazzuk pajzsmirigy túlműködés esetén.
Neve valószínűleg görög eredetű: thymós, melynek jelentése, „bátorság”
A középkori dámák például lovag férjük ruháira kakukkfűvirágokat hímeztek, és ha még ez sem volt elég, a kakukkfű néhány ágacskáját is belevarrták az öltözékükbe, hogy nagyobb erővel harcoljanak a csatában. A XVII. században egészen furcsa dolgokra is felhasználták: ebből az időből származik egy sörön és kakukkfüvön alapuló levesnek a receptje, amely alkalmas a félénkség leküzdésére.
Jótékony hatásai
- köptető, váladékoldó, segíti a kóros váladékok felszakadását és annak kiürülését is
- fertőtlenítő
- gyulladáscsökkentő, baktériumölő, vírusölő
- gombaölő
- féregűző ( leginkább megelőzésre )
- emésztést serkentő, szélhajtó
- vizelethajtó
- általános erősítőnek is tartják.
A szegények antibiotikuma: Maurice Mességué nevezte el így a kakukkfüvet erős antiszeptikus tulajdonsága miatt, amely elsősorban a légutak számára nagyon kedvező.
Nőgyógyászat: menstruációs görcsök elleni alkalmazása régen sokkal elterjedtebb volt, ma éppen feledésben van. Pedig tinktúrája a simaizom görcsoldó hatása miatt segíthet, teája már csak gyengébben hat. Külsőleg egykor nemi szervi herpesz /herpes genitalis/ ellen is alkalmazták, vírusellenes hatását kihasználva.
Bőrgyógyászat: bőrgomba elleni hatása igazolt! Enyhébb esetben teája is alkalmazható külsőleg, de komolyabb hatást csak az alkoholos kivonattól várhatunk. Bőrgomba esetén előnyösen társítható a hasonló hatású
diólevéllel és izsóppal.
A kakukkfű illóolaját talán a köhögés és a megfázás elleni gőzölésre lehet a legkiválóbban alkalmazni. Ezen kívül, mivel megszünteti a feszültséget, a fáradtságot és a nyugtalanságot: nagyon megfelel a frissítő fürdő illatosítására is: főleg ha más, hasonló tulajdonságú olajokkal együtt használjuk.
A mediterrán konyha kedvelt fűszere
Az egészséges ember is nagy élvezettel használhatja húsételek valamint zöldségételek fűszerezésére. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kakukkfű a pácolás egyik kelléke: marinírozott ételeket akkor is készítettek, amikor még nem létezett hűtőszekrény, így a hús nem ment tönkre. Ez is a kakukkfű antiszeptikus hatását igazolja. Ez az illatos fű, ami a „bouquet garni” nevű fűszercsokor egyik alkotórésze (a petrezselyemmel és a babérral együtt: és nem csak az íze de, hanem emésztést segítő tulajdonsága miatt is) kellemesen ízesítheti a babot, a mártásokat, zöldségételeket.
