A palócok főkötőit sokan megcsodálták, még Petőfi is.
Szécsény vidékén a lányok haját színes szalag díszítette. Az asszonyok főkötője több részből állt, és egészen eltakarta homlokukat. Elterjedten viselték a nyakláncokat, a fiatalok világos, a középkorúak kék és zöld gyöngyökből. Az ingváll vászon, néha tüll. Az ing nagy része kilátszott a keskenyre összehajtogatott kendő alól. A hímzett bőrpruszlik jómódú viselőt jelzett. A szoknyákat általában kékfestőből varrták; a szoknyát a kötő majdnem körbeérte.
A bujáki lányok hajfonatát csak a végén díszítette szalag. Az asszonyok főkötőjén arany-ezüst fonalból és gyöngyökből készült csokor díszlett. Több sorban viseltek nyakláncot. A rékli sonkaujjú; a vállkendő fodra felfelé áll. Mindkettő gyöngyökkel ékes. A térden felül érő szoknyák aljához más anyagból szalagot toldottak. Nyáron félcipőben, télen csizmában jártak.
Kazár-Maconkán az asszonyok fejviselete fodrok, gyöngyök, aranycsipkék művészien megszerkesztett együtteséből állt. A szalagok a szoknyák aljáig érnek. Ünnepekre két inget vettek fel: az alsó keményített, a felső tüll vagy batiszt, és keresztbe kötött vállkendővel takarták. A felsőszoknya kedvelt alapanyaga a kasmír volt. Rendszerint egybevarrták a pruszlikkal. A hímzett kötény ugyanabból az anyagból való, mint a felső ing. A téli ködmön derékig ér, és selyemhímzésű. Az öregasszonyok emlékezete szerint a vőlegény rókaprémmel szegett sujtásos posztómentét és piros csizmát ajándékozott menyasszonyának.
